Fák

Élet az erdőben A fák jelentősége Képek

Élet az erdőben

Az erdő élővilágát említve többnyire csak a nagyobb testű emlősök, madarak, fák és néhány virágos növény jutnak eszünkbe. Érdemes azonban tudni, hogy az erdei talaj minden négyzetcentiméterén több milliárd élőlény, baktérium, gomba és parányi rovar élhet.

A nagy mennyiségű faanyagot, egyéb növényeket, tehát az úgynevezett növényi biomassza jelentős részét szemmel nem érzékelhető mikrobák dolgozzák fel. A fák között sétálva azonnal szembetűnő, hogy az erdő világa bizonyos emeletekre, szintekre tagozódik. Föl kell emelnünk tekintetünket, hogy a sokszor 1520 méter magas fák lombkoronáját lássuk. A zárt lombkoronába nem láthatunk be, ezért az ott élő állatokra főként a madarakra csak bizonyos jelek hívják fel a figyelmünket, pl. a hangjuk.

Az erdőalkotó fafajok között láthatunk más fajokat is. Ezek lehetnek az úgynevezett elegyfajok (tehát nem társulásalkotók), vagy alá szorult, tehát a növekedésük során sokszor kevesebb fényhez jutó egyedek, vagy árnyéktűrő fafajok. A lomb koronának is lehet tehát több szintje. Ezt a második, alacsonyabb szintet általában kevesebb fa alkotja. Néhány társulásban, ahol a lombkorona szint nem túl sűrű (pl. gyertyánostölgyesben), a talajra érkező napfény hatására gazdag cserjeszint alakul ki, ami fiatal fákból és ténylegesen cserjékből áll. Esetenként áthatolhatatlan sűrűségű is lehet.

A lombkoronaszinten, cserjeszinten is megtaláljuk az arra az emeletre jellemző élőlényeket. Például szinte csak a lombkoronában táplálkozik az örvös légykapó nevű madár, és számos rovarfaj is itt találja meg a megfelelő életfeltételeit. Az összefüggő cserjeszint viszont a nagy pele élet módjának kedvez, ott érzi biztonságban magát. Néhány állatfaj, például a fakusz és a csuszka, elsősorban a fák törzsén táplálkozik.

Az erdő talaján láthatjuk az avarszintet. Az avar szint élővilága igen gazdag. Bár az itt élő állatok élete nem olyan látványos, mint a madaraké vagy az emlősöké, nem kevésbé érdekes és hasznos az erdő szempontjából. Az avarszinten találhatunk néhány lágy szárú növényt is. Egyes erdőkben, pl. a zárt lombú, sötét bükkösökben teljesen hiányozhat a cserjeszint és a talajon tenyésző aljnövényzet. A talajt itt ténylegesen csak a korábbi években lehullott avar borítja. Kora tavasszal azonban, amikor a lombkorona hiánya miatt még jut fény az avarra, néhány virágos növény a bükkösökben is megfigyelhető.

Az erdei élőlények között bonyolult kapcsolat alakult ki. Az elhalt, korhadó növényi részek, állati tetemek lebontásában szerepet játszanak a mikrobák, valamint a különböző korhadékevő szervezetek. A hangyák például az erdei talaj takarítói, feldolgozzák az elkorhadt fákat, az elpusztult rovarok tetemeit. Érdekes módon segítik néhány növény szaporodását is. Elfogyasztják az ibolya és a kapotnyak magjának húsos részét. A mag csírázóképes marad, és a hangyáknak köszönhetően az erdő más részére kerülhet.

A korhadó faanyagban bogarak (pl. ) lárvái fejlődnek. A lárvák az elhalt faanyaggal táplálkoznak. Ez a táplálék azonban emészthetetlen lenne a számukra, ha bélrendszerükben nem élnének olyan mikrobák, amelyek segítenek a fa megemésztésében. A természetes erdőben tehát azért fontos a korhadó faanyag, mert élő szervezetek (korhadékevő és korhadéklakó élőlények) tömegének életéhez szükséges.

A növényi részeket úgynevezett növényevő állatok fogyasztják. Magvakkal, termésekkel, növényekkel táplálkozik a nagy pele, az erdei egér, számos lepke faj hernyója és a rovarok döntő többsége, de a mezei nyúl, az őz és a gímszarvas is. Nagyon jól megfigyelhető a kapcsolat a lepkék és bizonyos növények között. A lepkék hernyóinak fejlődése az adott faj tápnövényéhez kötött. A nappali pávaszem hernyója a csalánon, a kis színjátszó lepke hernyója a füzeken, rezgő és fekete nyáron, míg pl. a kis Apollólepke hernyója az odvas kel ti kén fejlődik. A növényevő állatok maguk is táplálékot jelentenek más fajok számára. Az egérre és a pelére a macskabagoly és a róka vadászik, a hernyókat harkályok, cinegék, füzikék gyűjtik össze. A rovarevő madarakat viszont elkapja a karvaly és a héja.

A gerincteleneknek is megvannak a maguk ragadozói. Az aranyos bábrabló évente akár 400 lepkehernyót is elfogyaszt. Hernyókkal, lárvákkal, csigákkal táplálkoznak a futrinkák is. Rovarokkal kisebb testű emlősök is táplálkoznak. Igen szorgalmas, örökké éhes rovarpusztító az erdei cickány, amelyet sokan összetévesztenek az egerekkel. Nagy rovarpusztítók a denevérek. Még a nagyobb testű, gerinces ragadozók némelyike sincs biztonságban. A macskabagoly és annak fiókái néha bizony a rendkívül ügyes nyuszt táplálékaként végzik. Amikor ezek a ragadozók elpusztulnak, akkor ők is a mikrobák "karmai közé kerülnek".

A tápláléklánc megbontása az életközösségben kialakult úgynevezett dinamikus egyensúly felborulásához vezethet. Így egyes fajok el is tűnhetnek. Amennyiben pl. kipusztítjuk az odvas keltikét az erdő talajáról, akkor a kis Apollólepke szaporodását tesszük lehetetlenné. Hasonló példával élve: amennyiben nem tűrjük az erdőszegélyeken a rezgő nyárt, a füzeket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem gyönyörködhetünk a kis színjátszó lepke röptében a következő években. Az ember hatására egyes fajok túlságosan elszaporodhatnak, például a már említett vadászható vadfajok is, mint a gímszarvas, a muflon, a vaddisznó), vagy szinte teljesen eltűnhetnek, mint a hazai csúcsragadozók.

Az erdő nemcsak táplálékot, hanem búvóhelyet, lakóhelyet is biztosít az állatoknak. Korhadó fákban ácsolják odúikat a harkályok, más madarak faágakra, bokrokra építik fészkeiket, amelyek anyagát az erdőben található füvek, vékony gyökerek, mohák, zuzmók szolgáltatják. Füvekből építi a mogyorós pele is a fészkét. A mókusfészek ágakból készül, jó futballlabda nagyságú. A harkályok odúiba a következő években más madarak költöznek. A nagy fakopáncs odújában építik fészküket a cinegék, a légykapók, a fekete harkály odúját foglalja el a kék galamb. Az erdei tócsák, pocsolyák, tavacskák a kétéltűek szaporodásához nélkülözhetetlenek. Ezekben a vizekben, de akár a fák üregeiben összegyűlő esővízben is szúnyoglárvák fejlődhetnek. A korhadó faanyag számos rovar lárvájának kitűnő rejtekhely.Sziasztok!Ezen az oldalon a fák jelentőségéről,érdekes fafajtákról és izgalmas  információkról olvashattok.Vigyor

 

 

 

Élet az erdőben

Az erdő élővilágát említve többnyire csak a nagyobb testű emlősök, madarak, fák és néhány virágos növény jutnak eszünkbe. Érdemes azonban tudni, hogy az erdei talaj minden négyzetcentiméterén több milliárd élőlény, baktérium, gomba és parányi rovar élhet.

A nagy mennyiségű faanyagot, egyéb növényeket, tehát az úgynevezett növényi biomassza jelentős részét szemmel nem érzékelhető mikrobák dolgozzák fel. A fák között sétálva azonnal szembetűnő, hogy az erdő világa bizonyos emeletekre, szintekre tagozódik. Föl kell emelnünk tekintetünket, hogy a sokszor 1520 méter magas fák lombkoronáját lássuk. A zárt lombkoronába nem láthatunk be, ezért az ott élő állatokra főként a madarakra csak bizonyos jelek hívják fel a figyelmünket, pl. a hangjuk.

Az erdőalkotó fafajok között láthatunk más fajokat is. Ezek lehetnek az úgynevezett elegyfajok (tehát nem társulásalkotók), vagy alá szorult, tehát a növekedésük során sokszor kevesebb fényhez jutó egyedek, vagy árnyéktűrő fafajok. A lomb koronának is lehet tehát több szintje. Ezt a második, alacsonyabb szintet általában kevesebb fa alkotja. Néhány társulásban, ahol a lombkorona szint nem túl sűrű (pl. gyertyánostölgyesben), a talajra érkező napfény hatására gazdag cserjeszint alakul ki, ami fiatal fákból és ténylegesen cserjékből áll. Esetenként áthatolhatatlan sűrűségű is lehet.

A lombkoronaszinten, cserjeszinten is megtaláljuk az arra az emeletre jellemző élőlényeket. Például szinte csak a lombkoronában táplálkozik az örvös légykapó nevű madár, és számos rovarfaj is itt találja meg a megfelelő életfeltételeit. Az összefüggő cserjeszint viszont a nagy pele élet módjának kedvez, ott érzi biztonságban magát. Néhány állatfaj, például a fakusz és a csuszka, elsősorban a fák törzsén táplálkozik.

Az erdő talaján láthatjuk az avarszintet. Az avar szint élővilága igen gazdag. Bár az itt élő állatok élete nem olyan látványos, mint a madaraké vagy az emlősöké, nem kevésbé érdekes és hasznos az erdő szempontjából. Az avarszinten találhatunk néhány lágy szárú növényt is. Egyes erdőkben, pl. a zárt lombú, sötét bükkösökben teljesen hiányozhat a cserjeszint és a talajon tenyésző aljnövényzet. A talajt itt ténylegesen csak a korábbi években lehullott avar borítja. Kora tavasszal azonban, amikor a lombkorona hiánya miatt még jut fény az avarra, néhány virágos növény a bükkösökben is megfigyelhető.

Az erdei élőlények között bonyolult kapcsolat alakult ki. Az elhalt, korhadó növényi részek, állati tetemek lebontásában szerepet játszanak a mikrobák, valamint a különböző korhadékevő szervezetek. A hangyák például az erdei talaj takarítói, feldolgozzák az elkorhadt fákat, az elpusztult rovarok tetemeit. Érdekes módon segítik néhány növény szaporodását is. Elfogyasztják az ibolya és a kapotnyak magjának húsos részét. A mag csírázóképes marad, és a hangyáknak köszönhetően az erdő más részére kerülhet.

A korhadó faanyagban bogarak (pl. ) lárvái fejlődnek. A lárvák az elhalt faanyaggal táplálkoznak. Ez a táplálék azonban emészthetetlen lenne a számukra, ha bélrendszerükben nem élnének olyan mikrobák, amelyek segítenek a fa megemésztésében. A természetes erdőben tehát azért fontos a korhadó faanyag, mert élő szervezetek (korhadékevő és korhadéklakó élőlények) tömegének életéhez szükséges.

A növényi részeket úgynevezett növényevő állatok fogyasztják. Magvakkal, termésekkel, növényekkel táplálkozik a nagy pele, az erdei egér, számos lepke faj hernyója és a rovarok döntő többsége, de a mezei nyúl, az őz és a gímszarvas is. Nagyon jól megfigyelhető a kapcsolat a lepkék és bizonyos növények között. A lepkék hernyóinak fejlődése az adott faj tápnövényéhez kötött. A nappali pávaszem hernyója a csalánon, a kis színjátszó lepke hernyója a füzeken, rezgő és fekete nyáron, míg pl. a kis Apollólepke hernyója az odvas kel ti kén fejlődik. A növényevő állatok maguk is táplálékot jelentenek más fajok számára. Az egérre és a pelére a macskabagoly és a róka vadászik, a hernyókat harkályok, cinegék, füzikék gyűjtik össze. A rovarevő madarakat viszont elkapja a karvaly és a héja.

A gerincteleneknek is megvannak a maguk ragadozói. Az aranyos bábrabló évente akár 400 lepkehernyót is elfogyaszt. Hernyókkal, lárvákkal, csigákkal táplálkoznak a futrinkák is. Rovarokkal kisebb testű emlősök is táplálkoznak. Igen szorgalmas, örökké éhes rovarpusztító az erdei cickány, amelyet sokan összetévesztenek az egerekkel. Nagy rovarpusztítók a denevérek. Még a nagyobb testű, gerinces ragadozók némelyike sincs biztonságban. A macskabagoly és annak fiókái néha bizony a rendkívül ügyes nyuszt táplálékaként végzik. Amikor ezek a ragadozók elpusztulnak, akkor ők is a mikrobák "karmai közé kerülnek".

A tápláléklánc megbontása az életközösségben kialakult úgynevezett dinamikus egyensúly felborulásához vezethet. Így egyes fajok el is tűnhetnek. Amennyiben pl. kipusztítjuk az odvas keltikét az erdő talajáról, akkor a kis Apollólepke szaporodását tesszük lehetetlenné. Hasonló példával élve: amennyiben nem tűrjük az erdőszegélyeken a rezgő nyárt, a füzeket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem gyönyörködhetünk a kis színjátszó lepke röptében a következő években. Az ember hatására egyes fajok túlságosan elszaporodhatnak, például a már említett vadászható vadfajok is, mint a gímszarvas, a muflon, a vaddisznó), vagy szinte teljesen eltűnhetnek, mint a hazai csúcsragadozók.

Az erdő nemcsak táplálékot, hanem búvóhelyet, lakóhelyet is biztosít az állatoknak. Korhadó fákban ácsolják odúikat a harkályok, más madarak faágakra, bokrokra építik fészkeiket, amelyek anyagát az erdőben található füvek, vékony gyökerek, mohák, zuzmók szolgáltatják. Füvekből építi a mogyorós pele is a fészkét. A mókusfészek ágakból készül, jó futballlabda nagyságú. A harkályok odúiba a következő években más madarak költöznek. A nagy fakopáncs odújában építik fészküket a cinegék, a légykapók, a fekete harkály odúját foglalja el a kék galamb. Az erdei tócsák, pocsolyák, tavacskák a kétéltűek szaporodásához nélkülözhetetlenek. Ezekben a vizekben, de akár a fák üregeiben összegyűlő esővízben is szúnyoglárvák fejlődhetnek. A korhadó faanyag számos rovar lárvájának kitűnő rejtekhely.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 1
Heti: 6
Havi: 12
Össz.: 13 006

Látogatottság növelés
Oldal: Élet az erdőben
Fák - © 2008 - 2024 - fakabarataink.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »